TÁLLYA KÖZSÉG BEMUTATÁSA - A KISFALUDY PROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL

2020.11.15 17:11

Séta Tállya községben, Európa mértani közepén

 

Miért éppen Tállyát javaslom kirándulásuk színhelyéül? Kevesen tudják, hogy a település fontos szerepet játszott a Tokaji bor népszerűsítésében már a középkorban. Különleges fekvése magával ragad, nem véletlenül gyűltek itt össze a képzőművészek évtizedekig, hogy ihletet kapjanak műveikhez. A település nemcsak fantasztikus kikapcsolódást kínál, hanem betekinthetünk az ősi mesterségek fortélyaiba és megidézhetjük a magyar történelem nagyjait. A Tokaj-Hegyaljai borvidéken található Tállya népessége körülbelül 1900 fő. Neve a XIII. századból származik: „taille” (vágás, irtás) szóból ered, amit vélhetően a környékre települt franciáktól kapott, akik a dűlőket megtisztították az erdőktől, és szőlővel telepítették be azokat.[1]

Egy 1992-es felmérés alapján Európa geometriai középpontja  Tállya  falu Magyarországon. 2000-ben egy szobrot is állítottak a faluban ennek jelképeként. Azóta a településre beérve rögtön megpillanthatjuk a táblát, mely a földrajzi fekvésre utal.

A Tokaj-Hegyaljai borvidék az ország északkeleti részén húzódik, körülbelül 5500 szőlőültetvény tartozik hozzá. 2002 óta a Világörökség része, emiatt világszerte ismert és elismert.

Történelme során Tállya mindig is a borvidék egyik legfontosabb települése volt. Egy legenda szerint az 1561-es tridenti zsinaton Draskovich György pécsi püspök a Palota-dűlőből származó édes főborral kínálta meg IV. Pius pápát, aki erre azt mondta: „Summum pontificem talia vina decent”, ami a szellemes latin szójáték szerint annyit tesz, hogy „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál!” [1]

1631-ben Habsburg Ferdinánd városi címet adott Tállyának, a századok folyamán pedig lehetővé vált, hogy a település részese lehessen fontos társadalmi eseményeknek.

1784-ben a vármegye legnépesebb városa volt. Ebben az időben Tállya rendelkezett a legnagyobb szőlőtermő területtel, a kiváló borok számtalan költőt, egyházi személyiséget is megihlettek. A település életében meghatározó szerepet töltött be a Rákóczi család. Számos régi emlék látható a településen ebből az időből. Későbbi századokban is fontos szerepet töltött be Tállya a környező települések életében.

Számos történet és épület árulkodik a város történetéről: mint például a Maillot-kastély, a Rákóczi- és Szirmay-kúriák, de itt helyezkedik el a Bernáth-ház is, ahol Mikszáth Különös házasság című írása született. Weöres Sándor Psychéjének fiktív főhősnője, Lónyai Erzsébet gyerekkora és munkássága is Tállyához kötődik. Továbbá a településen született Zempléni Árpád (1865–1919) író, költő.

Lavotta János hegedűművész itt komponálta verbunkosait, amelyeket ma is számos helyen hallhatunk. 1802-ben pedig itt keresztelkedett meg Kossuth Lajos, az első független felelős magyar kormány pénzügyminisztere, későbbi kormanyzó.

A termőterület különlegességét a napsütötte déli lejtők és az egyedi mikroklíma adja. Utóbbi az, amely kedvező feltételeit teremtette meg a szőlőben a természetes cukortartalom kialakulásának, valamint kedvező hatást váltott ki az aszúsodás elindulásának. Mindezek a borvidék és Tállya hírnevét is elvitték a nagyvilágba.

Az évszázadok alatt kinemesített hagyományos hegyaljai szőlőfajták mint a furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, és a borok érlelésére szolgáló riolittufába vájt pincék mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tállya méltán viselhesse immár 2002-től az Unesco által neki adományozott Világörökségi címet.

Tállyára nemcsak a festői tokaj-hegyaljai táj, a dombokon elterülő szőlőterületek, a 400-500 éves kőházak, amik alatt pincerendszerek húzódnak, vagy az itteni száraz és édes borok, aszúk miatt érdemes eljönni, számos program és fesztivál teszi egész évben pezsgővé a környéket és vonzza a látogatókat.

Egy olyan sétát javaslok, melynek során megismerhetjük a település történelmét, megízlelhetjük finom borát és betekintést nyerhetünk a helyi hagyományos mesterségekbe. Kezdjük túránkat a Rákóczi kúria udvarán!

A település a 17. és 18. századokban hosszú éveken át Rákóczi-birtok volt. Ebből az időből származik a jellegzetes barokk kúria (Rákóczi u. 12.), aminek felújítására 2015-ben került sor. Itt kezdte el Károli Gáspár a Szent Biblia fordítását 1586-ban.

A Rákóczi-kúria mellett épült a Maillot-kastély (Rákóczi u. 10.). A kastély a bárói család patinás és kényelmes lakhelye volt. Építésének pontos idejéről viták folynak napjainkig.

Többen Rákóczi-kastélynak tartják, mások azonban az építés idejét ~1720-ra mondják, ami jóval a Rákóczi-birtokok elkobzása utáni időszak. A Rákóczi-kúria szomszédságában álló L alakú, részben pincével rendelkező emeletes épület barokk jegyeket visel magán és nagy valószínűséggel ténylegesen 1720 körül épülhetett.

A 19. század folyamán számos átalakításon esett át az épület. A portikuszt két pillér támasztja, lefedése sík vasgerendás. A déli szárnynál a földszinten donga- és csehsüvegboltozat figyelhető meg. Az emeleti helyiségek részben sík fedésűek, részben boltozottak. A homlokzatot vakolat ráépítéssel készítették, a lábazatot kőlappal burkolták.

A báró gyűjteménye számos érdekes és értékes tárgyból állt, melynek a kastély kiállítótérként helyet adott.

A zeneszerző Lavotta János, a verbunkos királya, számos alkalommal megszállt az épületben. Emlékét kiállítás őrzi a kastélyban, sírhelyét a tállyai temetőben tekinthetjük meg.

Ma az épület a kultúra háza, az emeleti helyiségekben a Közép-Európai Művésztelep alkotásaiból állandó kiállítás látható. A 1990-es években a kastélyban és udvarán évente megrendezték Művésztelepet. A művészek nyár idején ide költöztek hetekre, hogy a környezetből inspirációt gyűjtve alkotásokat készítsenek.

Érdemes megemlítenünk az elmúlt években megalakult Tállyáért Egyesületet, aminek célja a település fejlődésének elősegítése. A helyi borkultúra fejlesztéséért pedig megalapították a Taille Borlovagrendet.

A Tállyáért Egyesületnek köszönhetően a Maillot kastély 2014 tavaszán ismét megnyílt. Az újranyitott kastélyban újra zajlott alkotótábor: 15 művész érkezett. Többek között szobrászok, képzőművészek, grafikusok, építészek és ékszerkészítők.

2016 októberében a felújítás teljesen befejeződött. Azóta különböző időszakos kiállítások valamint közösségi rendezvények megtartására használják az épületet.

A kastélyban láthatók még a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének úrihímzéses munkái is. Az úrihímzés a magyar hímzőművészet része, benne keletről és nyugatról származó hatások ötvöződtek a 16-17. században. Az úrihímzéses hagyományt mindössze néhány asszony őrzi, büszkék rá, hogy még II. János Pál pápának is hímeztek ajándék terítőt. A Református templomban az úr asztalát díszítik a helyi asszonyok által hímzett textíliák.

A Maillot-kastély mögötti promenád ad otthont a Kerekdomb fesztiválnak. „Ami Nyugat-Magyarországnak a Művészetek Völgye, az kíván lenni a kelet-magyarországi régió számára a Kerekdomb Fesztivál. A Zempléni-hegység templomai, udvarai, kastélytermei, nemesi kúriái, dűlői és egyszerű parasztházai néhány napra fesztiválhelyszínekké avanzsálnak Tállyán. Egy olyan hiánypótló közösségi esemény, amely összművészeti, turisztikai és borélményt nyújt, a falunapokon és szüreti vigasságokon messze túlmutató programkínálatával, az összművészetiséget és helyi értékek megőrzésének gondolatát középpontba állítva.” [2]

A Kerekdomb Fesztivál az elmúlt évek alatt a többszörösére növelte látogatóinak számát. A fesztiválon hazai zenei előadók lépnek fel a Vincellér Ház udvarán kialakított nagyszínpadon, de irodalmi, színházi és gyermekeknek szóló programok is vannak. A programok mellett természetesen a borélmény is nagy hangsúlyt kap, néhány pince is koncertekkel színesíti a hangulatot.

A korábban elmondottak és a Kerekdomb Fesztivál ismertetése után már láthatjuk: a bor bizony kulcsfontosságú szerepet tölt be a település életében.

A településen a legtöbb házhoz borospince is tartozik, a leghíresebb közülük a Rákóczi-pince (Csokonai tér).

A Rákóczi-pince a tállyai pincerendszer része, melynek egyes ágai a mai napig feltáratlanok. Egyes leírások úgy tartják, hogy az egészen Boldogkőváraljáról induló, Tállyát a sárospataki várral összekötő földalatti járat olyannyira széles volt, hogy a hírvivő lovas kocsival jártak benne. Ezt alátámasztja, hogy ma is találunk még olyan ágakat, ahol akár egy teherautó is meg tudna fordulni ebben.

A monda szerint II. Rákóczi Ferenc amikor a Sárospataki várból menekült a labancok elől akkor ezt az utat választotta. Hogy megtévessze az üldözőit, a lovára fordítva ütötték rá a patkót.

A Rákóczi-pince mellékágaival együtt hatalmas területen fekszik egészen a katolikus templomtól a Maillot-kastélyig. Eredeti rendeltetése a Rákóczi-uradalom borainak tárolása volt, de menedékként is szolgált veszély esetén mind a kastélybeliek, mind a lakosság számára. Egykor ezek a földalatti rendszerek titkos hírszállítás feladatát is ellátták.

Az alábbi legenda a bor különlegességét próbálta megmagyarázni:

„Réges-régen, amikor az istenek és a mesebeli óriások még egymással hadban álltak, szörnyű csatáikban az istenek végső csapást mérve az ellenségre, az óriásokat megfosztották hatalmasra nőtt púpjaiktól, és azokat a magyar róna szélére csapták. Az így kialakult Tokaji-hegyre később tündérek költöztek. A tüzet okádó hegy azonban sok gondot, bánatot okozott lakóinak, különösen a szerelmes tündérpároknak. Az egyik tündér ifjú a kráterbe veszett, szerelmes párja pedig mindhiába kereste, soha többé nem találta kedvesét. Bánatában patakokban hullatta könnyeit, és addig-addig áztatta a hegyoldalt, míg a fájdalmas könnycseppek felszívódtak a venyigékben. A legenda szerint azért ilyen édes és napszínű a tokaji bor.” [3]

A valóság szerint a termőterület különlegességét a napsütötte déli lejtők és a Tisza és Bodrog folyó által meghatározott mikroklíma adja. Ez utóbbiak kedveznek a Botrytis Cinerrea (nemespenész) kialakulásának, majd az ezt követő aszúsodási folyamatnak.

A szőlőművelés gyökerei a honfoglalás előtti időkre, egészen a keltákig nyúlnak vissza ezen a helyen.

Az írásos emlékek a 13. századtól említik a tokaji bort, de világhírű csak a 15. század közepétől lett. Virágkorát 1630-ban éli, amikor is Szepsy Laczkó Máté, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja leírja az aszúkészítés napjainkig is használt módját.

A borvidék leghíresebb bora az aszú. A meleg nyár, a nedves korai őszi idő, a száraz vénasszonyok nyara mind az optimális érés alapját képzik. A Botrytis Cinerrea kifejlődéséhez a különleges mikroklíma, páradús levegő, a reggeli harmat és enyhe őszi szél szükséges. A nemespenész hatására a szőlő aszúsodni kezd, folyamatosan veszít nedvességéből. Ennek köszönhetően az aroma és illatanyag koncentrálódik és ezek adják az aszúbor utánozhatatlan zamatát.

A készítése során a nemespenész által keletkezett szemeket, a recept alapján száraz alapborral házasítják. 1 gönci hordó borhoz 3-6 puttony aszúszemet adnak. Mennyiségeket tekintve 136 liter borhoz 22-25 kg. Az illat és a megfelelő zamat eléréséhez több évig érlelik tölgyfából készült hordóban.

A tokaji aszú 1703-tól már szinte az egész világon ismert. II. Rákóczi Ferenc ezzel ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt, aki a következőt mondta ekkor: "VINUM REGUM, REX VINORUM", azaz "A KIRÁLYOK BORA, A BOROK KIRÁLYA" [4]

Innentől vált a híres emberek körében (Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe és Schubert) kedvelt itallá és a diplomácia egyik legsikeresebb eszközévé. Később sikerét fokozta az orvosi körökben elterjedő nézet, ami szerint mértékkel való fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így felkerült a gyógyszertárak polcaira is.

Sétánk során szeretném még bemutatni a két ősi mesterség a hordókészítők és a kőfaragók munkáját. A második világháború előtt még 47 család foglalkozott hordókészítéssel. Magyarország különösen gazdag tölgyfafélékben. Ez a fafajta adja meg a hordón keresztül a különleges zamatot, amit a borkóstolók ízlelhetnek. A boros hordó volt valamikor régen az első export terméke hanzánknak. Ez a mesterség apáról fiúra száll a településen.

A tállyai borospincék egyik megfigyelhető eleme a kőből faragott szellőző nyílás, mely a pincék levegőzését hivatott ellátni, amely időtálló megoldás és nem utolsó sorban esztétikus látvány is.

Történelmi sétánkat folytassuk a Római Katolikus Templom megtekintésével!

Az egykori virágzó mezőváros katolikus temploma (Rákóczi u. 15.) a tájban meghatározó elem, melynek már messziről is észrevehető a jelentősége. Szent László tiszteletére épült a templom. Alaprajzát tekintve, illetve az épületet körüljárva rögtön szembetűnik az, hogy többszörösen átépítették: eltérő a gótikus támpillérek rendje, látható gótikus ablakkeretek vannak a nyugati oldalfalon. A torony pedig része lehetett a város védelmi rendszerének.

16. századi információk szerint 1330-ban már iskola állt a településen, tehát lelkészség is kellett legyen ezzel együtt.

A templom 1647-1715 között a protestánsoké volt. A 18. század második felében meghosszabbították a templomhajót, barokk boltozatot kapott. A megvilágítás a kettő sorban elhelyezett félkörív alakú ablakoknak köszönhető. Az erősítő támpilléreknek csak egy része maradt fent. A boltszakaszt fiókos dongaboltozat fedi. A hajóba barokk kőkeretezésű ajtón juthatunk be, melyen az 1712-es évszámot láthatjuk.

A templombelső hazánk egyik legszebb barokk díszítése. 1757-ben a templom berendezése megújult, azóta pedig az ország egyik legszebb barokk együttese.

A templom az 1861. szeptember 7-én pusztító szélvihar tűzvészben leégett 180 házzal együtt, de Pányt Endre püspök 1882-ben kijavíttatta és a tornyot is megújíttatta. Az alá is benyúló Rákóczi-pince miatt megroskadt, ezért 1931-ben átépítették.

A maradandó értékek létrehozásával kapcsolatban a hercegi Trautson családot kell megemlítenünk. 1807-ben Tállya Brenenheim Ferdinánd herceg tulajdonába került. Részben neki, de főként özvegyének, Schwarzenberg Karolina hercegnőnek köszönhetően maradandó eredmények születtek. A templom kidíszítésre került, valamint megteremtődött a szegények háza.

A Főtéren elénk táruló műemléki együttes épületeit végigjárva és megcsodálva gondoljunk bele, hogy épp a lábunk alatt futnak végig a falut behálózó hosszú pincék falai.

A polgármesteri hivatal homlokzatán helyezkedik el a falut bemutató, fából készült dombormű, ami Koncz Vilmos faragása. Az épületdíszítő mű a tállyai fafaragó táborban készült,  körülbelül két méter hosszú, és 50–60 cm magas.

Szépen, szemléletesen láttatja az érdeklődőkkel a település látnivalóit, sorban. A templomokat, a Rákóczi-házat, a kúriákat. Ha közelebb lépünk a műhöz, akkor látjuk, hogy a dolgos embereket, a falu lakóit is oda komponálta, illetve faragta az alkotó.

Ezután ejtsük útba a Szirmay-kúriát (ami Oroszlános Borvendéglő és Borhotelként vált ismertté).

Az Oroszlános-ház közel négyszáz éve áll a település központjában. Oroszlán szimbólumos jellegzetes tölgyfakapuja egy históriákkal és varázslatos légkörrel invitáló, elbűvölő részletekben gazdag világot rejt. Az épületet a 17. században emeltették az egyik legősibb magyar családnak, a Szirmayaknak, akik közel nyolcszáz évet át formálták, nevelték környezetüket. A kúria a II. világháborúig polgárias, felvilágosult, pezsgő társadalmi élet helyszíne volt.

Az épület nevét a faragott fakapu kopogtatóiról kapta. A belső térben többek között a padló és a szőlőmintás mennyezet is az egykori nemesi központot, majd a későbbi polgárias színteret idézi.

Az Oroszlánosban zajlik az élet: borvacsorák, összejövetelek, színes programok és rendezvények váltják egymást, saját 400 éves pincéjük bortrezorja borkóstolókhoz őriz különlegességeket. Havonta egyszer koncerttel vagy egyéb művészeti eseménnyel egybekötött borkóstolót is tartanak Tállyai Borbár elnevezéssel, melynek során hegyaljai borászok kapnak bemutatkozási lehetőséget. Az Oroszlános is részt vesz a szüreti időszak eseményeinek szervezésében, az egyedülálló Vencel napi szőlős búcsú és fesztivál az összefogás jelképeként megrendezett Mád-Tállya települések közötti futóversennyel Tállya egyik leglátogatottabb eseménye.

Az étterem a hegyaljai gasztronómia egyik meghatározó helyszíne. Kiemelt figyelmet fordítanak a helyi alapanyagok használatára és szívügyük, hogy vendégeik finom ízekkel találkozzanak. Érdemes megkóstolni a tokaji Babérost vagy valamelyik szezonális ajánlatukat. A Babéros egy jellegzetes helyi fogás, amely marhából készül babérlevéllel ízesítve, íze a vadasra hasonlít, az ételt ún. Cinkével tálalják, amely burgonyával és túróval készült köret.

A helyi lakodalmak kötelező eleme volt a Babéros elkészítése és a desszertként felszolgált Dobos torta, amelynek elkészítését a családban tanulták el egymástól a hölgyek.

A fő teret követően a Bocskai utca felé vesszük az irányt. Az utcának egészen érdekes, szigetszerű a beépítése, ezáltal a település legromantikusabb részének tartják. A Református Templomhoz érve (Bocskai u. 15.) megállunk az épület előtt, amely fölénk magasodva gyönyörű látványt nyújt. A kőfallal határolt 0,35 hektárnyi területen értékes növényállomány veszi körbe a templomot.

Eredetileg II. Rákóczi Ferenc adományozta a telket a református híveknek. A templom 1735 és 1755 között épült fel. Az akkori formája egy sokkal egyszerűbb kivitelezés volt. 1826-ban megújult a tornya. Azonban 1861-ben pusztító tűzvész ütött ki.

Egy évvel később, 1862-ben már majdnem felépült a templom. A ma látható kinézete ebből az évből származik. A torony legfelső szintjét gótikus hatású rácsos erkély veszi körül. Valamikor régen fából készült haranglábja és faárkádos toronysisakja volt a templomnak. 

A templomhajó félköríves, sík mennyezetű. A karzat a főbejárat fölött van, mellvédje falazott, barokk stílusú. Copf stílusú a szószék, a faragott padok és a berendezés, ezek 19. század közepéről származnak.

A copf és a barokk jegyek mind a berendezési tárgyakon, mind az épületen megtalálhatóak, de észrevehetünk gótizáló és romantikára utaló jegyeket is. Festett a mennyezet: gazdagon díszítve szőlőtermesztésre utaló szimbólumok láthatóak rajta. Az orgona 1868-as, a szószék egy kőtömbből faragott, hasonlóan az evangélikus temploméhoz. Az 1750-es évekből maradt fenn a kövezet.

A Református Templom melletti Vincellér-ház eredetileg Református Általános Iskolának épült. 1945 után államosították. Az épületben könyvtár és az Általános Iskola tornaterme volt évtizedeken keresztül. Állapota erősen leromlott. Az Önkormányzat segítségével újították fel a 2000-es években. Későbbiekben klubhelységként is funkcionált. A Kerekdomb Fesztivál egyik fontos helyszíne.

A hangulatos utcákon sétálva utunk a csizmadiaházhoz vezet. Vagy ahogy a helyiek hívják: „Bocskai”. Az épület másolatát 2006-ban a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban felépítették a tájegység nyitányaként.

Az épület falazata kőből készült. A földszinten borház, kamra és dongaboltozatos pince van. A pince mellől részben boltozott, részben vájt mélypince indul, amely az épület alá kanyarodik. A következő szintre meredek lépcső visz, ahol a konyha eredetileg szabadkéménnyel rendelkezett.

Az épületet a múzeum elsősorban a szőlőtermesztő-borkereskedő mezővárosi polgár életmódjának bemutatására választotta ki, hiszen jellege alapján erre kiválóan alkalmas. De nagysága és tagolása lehetőséget nyújt arra is, csizmadiaműhelyt is létesítsenek benne a múzeumban.

Az utcákon sétálva több helyen is faszobrokba botlunk bele, melyek a szőlőfeldolgozás egyes mozzanatait örökítik meg. Ezek díszítőelemei a településnek, a helyi hangulathoz hozzáadnak.

Így jutunk a Kazinczy utcában egy különleges szoborhoz.

A Főnixmadárt ábrázoló szobor helyén található Európa mértani közepe, amely egy 1992-es számítás szerint itt található. A szobor négy méter magas, fából készült. Alkotója a művésztelep vendége volt.

Encsy György földtani gyűjteményét a Rákóczi utcában, a 70. szám alatt nézhetjük meg. A családi ház barokk stílusú, 1749-es. A boltíves kapu azonnal felismerhető. A gyűjtemény különleges értékű, hiszen a Tokaj - Hegyalja és a Zempléni – hegység földtani ritkaságait, kövületeit, ásványait mutatja be.

A gyűjtemény további fontos tárgyakat tartalmaz: hegyaljai obszidból készült szakócákat, pattintott kőeszközöket, anyagedény maradványokat, őrlőköveket, tárgyakat és egyéb, a vidék egykori népcsoportjának emlékanyagait.

Sétánkat folytatva tekintsük meg a Balogh-kúriát is. Az épület terveztetője 1761-ben Grassalkovich Antal volt.

1780 körül épült copf stílusban, az épület északkeleti bejárata fölötti címeren 1787-es évszám látható. Lehetséges, hogy ez az építés pontos ideje.  

A kúria a Vörösmarty u. 22. szám alatt található, a központtól nyugatra fekszik. A gazdagon díszített faragott, kőből készült ablakkeretek fölött íves szemöldökpárkány látható. Az északkeleti kapu valamennyi elem között a legdíszesebb. Az ablakok vasrácsai copf díszítéssel rendelkeznek.

Az épületbe középen folyosó húzódik. A helyiségek innen nyílnak és a fűtésük is innen történik. A szobák csehsüveg- és dongaboltozatúak. Az 1950-es években lakták utoljára, ezután pár év alatt tönkrement, átalakítása 1963-ban történt.

Az Evangélikus Templom a Kossuth Lajos utca 16. szám alatt van. Építésének évszáma 1790, de mai alakja az 1892-es felújítás óta látható ebben a formában. Stílusa késő barokk.

A templomban látható márványtábla szövege alapján bizonyítható, hogy 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost. A neves eseményre mindmáig emlékezteti a helyieket az eredeti állapotában megtekinthető keresztelőkút. Az épületet Kossuth halála utáni századik évben felújították.

 

Forrásjegyzék

[1] https://szolo.com/tokaj-es-ta llya/tallya

[2] https://www.programturizmus.hu/ajanlat-kerekdomb-fesztival.html

[3] https://bartfayudvarhaz.h u/kornyek.html

[4] https://www.homokypinceszet.hu/or okseg.html