TÁLLYA KÖZSÉG BEMUTATÁSA - A KISFALUDY PROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL

2020.11.15 17:11

5_Tájékoztatás_nyilvánosság_sablon_15-11.pdf (171868)

 

Séta Tállya községben, Európa mértani közepén 

 

Miért éppen Tállyát javaslom kirándulásuk színhelyéül? 

Kevesen tudják, hogy a település fontos szerepet játszott a Tokaji bor népszerűsítésében már a középkorban. Különleges fekvése magával ragad, nem véletlenül gyűltek itt össze a képzőművészek évtizedekig, hogy ihletet kapjanak műveikhez. A település nemcsak fantasztikus kikapcsolódást kínál, hanem betekinthetünk az ősi mesterségek fortélyaiba és megidézhetjük a magyar történelem nagyjait. A Tokaji borvidék északnyugati részén található Tállya települése mindössze körülbelül 2000 lakost számlál, neve a XIII. századra nyúlik vissza. A francia „taille” (vágás, irtás) szóból ered, amit vélhetően a környékre települt franciáktól kapott, akik a dűlőket megtisztították az erdőktől, és szőlővel telepítették be azokat. 

Egy 1992-es felmérés megállapította, hogy Európa geometriai középpontja Tállya falu Magyarországon: é. sz. 48,23610°, k. h. 21,22574°. 2000-ben egy szobrot is állítottak a faluban ezt jelképezve. Azóta a településre beérve rögtön megpillanthatjuk a táblát, mely a földrajzi fekvésre utal. 

A Tokaj-Hegyaljai borvidék - 2002 óta a Világörökség része - Magyarország történelmileg is leghíresebb, világszerte ismert és elismert borvidéke, az ország északkeleti részén húzódik, 3- 4 km szélességben és 87 km hosszúságban. 

A sátoraljaújhelyi, valamint az abaújszántói Sátorhegy és a tokaji Kopasz hegy közötti háromszögben, ma 28 település közigazgatási határában 5500 ha. szőlőültetvény tartozik a zárt borvidékhez. 

Történelme során Tállya mindig is a borvidék egyik legfontosabb települése volt. Kering egy legenda is, miszerint az 1561-es tridenti zsinaton Draskovich György pécsi püspök a Palotadűlőből származó édes főborral kínálta meg IV. Pius pápát, aki erre azt mondta: „Summum pontificem talia vina decent”, ami a szellemes latin szójáték szerint annyit tesz, hogy „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál!” 

1631-ben Habsburg Ferdinánd városi címet adott Tállyának, a századok folyamán pedig lehetővé vált, hogy a település részese lehetett fontos társadalmi eseményeknek. 

Az 1784-es országos népszámlálás eredményeképpen, Tállya Zemplén vármegye legnépesebb városa volt. Ebben az időben Tállya rendelkezett a legnagyobb szőlőtermő területtel, és a település kiváló borai számtalan költőt, egyházi személyiséget is megihlettek. A település életében meghatározó szerepet töltött be a Rákóczi család, amely e helyet tekintette főhadiszállásának. 

Számos régi emlék látható a településen ami az akkori időket idézi. Későbbi századokban is fontos szerepet töltött be Tállya a környező települések életében. Számos emlék és épület tanúskodik a város gazdag történetéről, többek között a Maillot-kastély, a Rákóczi- és Szirmay-kúriák, valamint itt található a Bernáth-ház is, ahol Mikszáth Különös házasság című írása született, de Weöres Sándor Psychéjének fiktív főhősnője, Lónyai Erzsébet gyerekkora és munkássága is Tállyához kötődik. Továbbá a településen született Zempléni Árpád (1865–1919) író, költő. 

Itt komponálta műveit Lavotta János a híres hegedűművész, akinek verbunkosait ma is számos helyen hallhat a műértő, és zeneszerető közönség. 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost az első független felelős magyar kormány egykori pénzügyminiszterét, később Magyarország kormanyzóját. 

 

A termőterület különlegességét a napsütötte déli lejtők és az egyedi mikroklíma adja. Utóbbi az, amely kedvező feltételeit teremtette meg a szőlőben a természetes cukortartalom kialakulásának, valamint kedvező hatást váltott ki az aszúsodás elindulásának. Mindezek a borvidék és Tállya hírnevét is elvitték a nagyvilágba. Az évszázadok alatt kinemesített hagyományos hegyaljai szőlőfajták mint a furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, és a borok érlelésére szolgáló riolittufába vájt pincék mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy Tállya méltán viselhesse immár 2002-től az Unesco által neki adományozott Világörökségi címet. 

Tállyára nemcsak a festői tokaj-hegyaljai táj, a dombokon elterülő szőlőterületek, a 400-500 éves kőházak, amik alatt pincerendszerek húzódnak, vagy az itteni száraz és édes borok, aszúk miatt érdemes eljönni, számos program és fesztivál teszi egész évben pezsgővé a környéket és vonzza a látogatókat. 

Egy olyan sétát javaslok, melynek során megismerhetjük a település történelmét, megízlelhetjük finom borát és betekintést nyerhetünk a helyi hagyományos mesterségekbe. Kezdjük túránkat a Rákóczi kúria udvarán! 

Tállya a 17–18. században hosszú ideig Rákóczi-birtok volt. Ebből az időből fennmaradt a 17. századi, barokk stílusú kúria (Rákóczi u. 12.), amit 2015-ben újítottak fel. 

Itt kezdte el Károli Gáspár a Szent Biblia fordítását 1586-ban.

 A Rákóczi-kúria mellett épült a Maillot-kastély (Rákóczi u. 10.). A kastély valaha a bárói család csinos és kényelmes lakóhelye volt. Építésének pontos ideje nem kellőképpen tisztázott. 

Több szakíró és több forrásanyag eredetileg Rákóczi-kastélynak tartja, ugyanakkor mások a kastély építésének idejét 1720 körülre teszik. Tehát jóval a Rákóczi-birtokok elkobzása utáni (1715) időszakra. A Rákóczi-kúria közvetlen közelében álló L alaprajzú, részben alápincézett, egyemeletes épület, barokk stílusú, és valószínűleg 1720 körül épülhetett. 

Többször bővítették és átalakították a XIX. században. A nyugati oldalán a XIX. századi, kétpilléres portikusz található, vasgerendás sík lefedéssel. A déli szárny földszintje fiókos donga- és csehsüvegboltozatos. Az emeleti szobák és egyéb helyiségek részben boltozott, részben sík fedésűek. A homlokzatot vakolat ráépítéssel, falsávok és ablak keretezések tagolják. Lábazata kőlap burkolattal készült. 

Maillot báró a kastélyban számos érdekes és értékes tárgyat gyűjtött össze, melyeknek a kastély, mint kiállítótér is helyet adott. 

A kastélyban található Lavotta János (1764–1820) emlékszobája. A híres hegedűs és zeneszerző, a verbunkos királya ide tért vissza mindig vándorlásai után. A tállyai temetőben nyugszik. 

Ma az épület a kultúra háza, az emeleti helyiségekben a Közép-Európai Művésztelep alkotásaiból állandó kiállítás látható. A '90-es években a kastély és az udvara a Tállyán évente megrendezett Közép-európai Művésztelep alkotóinak volt a központja. A művészek minden nyáron a településre költöztek több hétre, és a falu hangulatából, hagyományaiból, az itt élő 4 emberekből inspirálódva hozták létre alkotásaikat. Az épület állandó kiállítása az akkor született munkákat mutatja be. 

Tállyán az utóbbi időben ide érkező emberek és a velük együttműködő helyi családok és szervezetek összefogásával egy új, összetartó közösség kezd kialakulni. Ennek eredményeként megalakult a Tállyáért Egyesület. A Tállyáért Egyesület célja Tállya gazdasági, szellemi és kulturális fejlődésének elősegítése. A tállyai borkultúra fejlesztése is kiemelt jelentőségű számukra. Ennek a segítéséért alapult meg a Taille Borlovagrend. Céljai között szerepelt a Maillot-kastély felújítása és művészeti funkciójának visszaállítása is. 

A Tállyáért Egyesület 2014 tavaszán átvette a kastély működtetését és ismét megnyitotta. Az újranyitott Maillot kastélyban zajlott az 1. Tállya ART Alkotótábor: 15 művész érkezett Tállyára, hogy a falu történeteiből, hagyományaiból és kultúrájából inspirálódva 5 napon keresztül alkossanak, és az új élményeket felhasználva elkészítsék műveiket, melyekben megjelenik a település. A művésztelepre jöttek szobrászok, képzőművészek, grafikusok, építészek és ékszerkészítők. 

2016 októberében a felújítás befejeződött. Azóta különböző időszakos kiállítások valamint közösségi rendezvények megtartására használják az épületet. 

Ugyancsak a kastélyban láthatók a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének úrhímzéses munkái is. Ebben a sajátos, magyar hímzőművészetben a keletről és nyugatról származó hatások ötvöződtek a 16-17. században. Az úrihímzéses hagyományt mindössze néhány asszony őrzi, büszkék rá, hogy még II. János Pál pápának is hímeztek ajándék terítőt. A Református templomban az úr asztalát díszítik a helyi asszonyok által hímzett textíliák. 

 

A Maillot-kastély mögötti promenád ad otthont a Kerekdomb fesztiválnak. Ami NyugatMagyarországnak a Művészetek Völgye, az kíván lenni a kelet-magyarországi régió számára a Kerekdomb Fesztivál. 

A Zempléni-hegység templomai, udvarai, kastélytermei, nemesi kúriái, dűlői és egyszerű parasztházai néhány napra fesztiválhelyszínekké avanzsálnak Tállyán. Egy olyan hiánypótló közösségi esemény, amely összművészeti, turisztikai és borélményt nyújt, a falunapokon és szüreti vigasságokon messze túlmutató programkínálatával, az összművészetiséget és helyi értékek megőrzésének gondolatát középpontba állítva. 

A Kerekdomb Fesztivál az elmúlt évek alatt a többszörösére növelte látogatóinak számát. A fesztiválon a hazai könnyűzenei paletta legnépszerűbbjei lépnek fel a Vincellér Ház udvarán kialakított nagyszínpadán, miközben színvonalas jazz és blues programjai mellett az irodalmi, színházi és gyermekprogramok is helyet kaptak. A programok mellett természetesen a borélmény is nagy hangsúlyt kap, néhány pince már koncertekkel színesítette a hangulatot. A korábban elmondottak és a Kerekdomb Fesztivál ismertetése után már láthatjuk: a bor bizony kulcsfontosságú szerepet tölt be a település életében. 

A borokat a tufába vájt pincék hatalmas rendszerében érlelik, ahol az állandó 12 °C körüli hőmérséklet a Cladosporium Cellare (nemes pincepenész) és a magas 95 % körüli páratartalom ideális a borok érlelésére. 

A településen a legtöbb házhoz borospince is tartozik, a leghíresebb közülük a Rákóczi-pince (Csokonai tér). 

A Rákóczi-pince a tállyai pincerendszer része, melynek egyes ágai a mai napig feltáratlanok. Egyes leírások úgy tartják, hogy az egészen Boldogkőváraljáról induló, Tállyát a sárospataki várral összekötő földalatti járat olyannyira széles volt, hogy a hírvivő katonák lovas kocsival 5 közlekedtek benne. Mindezt alátámasztandó, ma is találunk még olyan földalatti ágakat, ahol akár egy teherautó is meg tudna fordulni. 

A monda szerint II. Rákóczi Ferenc amikor a Sárospataki várból menekült a labancok elől akkor ezt az utat választotta. Hogy megtévessze az üldözőit, a lovára fordítva ütötték rá a patkót. 

A Rákóczi-pince számos mellékágával hatalmas területet hálóz be a katolikus templomtól a Maillot-kastélyig. 

Eredeti rendeltetése a Rákóczi-uradalom borainak tárolása volt, de menedékként is szolgált veszély esetén mind a kastélybeliek, mind a lakosság számára. Egykor ezek a földalatti rendszerek titkos hírszállítás feladatát is ellátták. 

A tállyai bort számos híresség szívesen kóstolta: ezzel kínálta II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos francia királyt és még II. János Pál pápa is tállyai aszút ivott magyarországi látogatása során. 

Az alábbi legenda a bor különlegességét próbálta megmagyarázni: 

Réges-régen, amikor az istenek és a mesebeli óriások még egymással hadban álltak, szörnyű csatáikban az istenek végső csapást mérve az ellenségre, az óriásokat megfosztották hatalmasra nőtt púpjaiktól, és azokat a magyar róna szélére csapták. Az így kialakult Tokaji-hegyre később tündérek költöztek. A tüzet okádó hegy azonban sok gondot, bánatot okozott lakóinak, különösen a szerelmes tündérpároknak. Az egyik tündér ifjú a kráterbe veszett, szerelmes párja pedig mindhiába kereste, soha többé nem találta kedvesét. Bánatában patakokban hullatta könnyeit, és addig-addig áztatta a hegyoldalt, míg a fájdalmas könnycseppek felszívódtak a venyigékben. A legenda szerint azért ilyen édes és napszínű a tokaji bor. 

A valóság szerint a termőterület különlegességét a napsütötte déli lejtők és a Tisza és Bodrog folyó által meghatározott mikroklíma adja. Ez utóbbiak kedveznek a Botrytis Cinerrea (nemespenész) kialakulásának, majd az ezt követő aszúsodási folyamatnak. 

A szőlőművelés gyökerei a honfoglalás előtti korra - a keltákig nyúlnak vissza ezen a tájon. 

Az írásos emlékek az 1200-as évektől tesznek említést a tokaji borról ( 1252-ben a turóczi prépostság alapítólevelében ), de világhírű útjára csak a XV. század közepétől indult el. Virágkorát 1630-ban éli, amikor is Szepsy Laczkó Máté, Lórántffy Zsuzsanna udvari papja leírja az aszúkészítés máig használt módját. 

A borvidék leghíresebb bora az aszú. A meleg nyár, a nedves korai őszi idő, majd a kellemes, száraz vénasszonyok nyara, az optimális érés feltételének nélkülözhetetlen kellékei. A különleges mikroklíma,az esőzések következében kialakuló páradús levegő, a reggeli harmat és az enyhe szeptemberi, októberi szél segítik elő a Botrytis Cinerrea kifejlõdését. A nemespenész hatására a szőlő aszúsodni kezd, folyamatosan veszít nedvességtartalmából. Ennek köszönhetően a szemekben lévő aroma és illatanyagok koncentrálódnak és ezek adják az aszúborok utánozhatatlan aromáját, zamatát. 

Az aszúbor készítése során a nemespenész által keletkezett aszúszemeket, az évszázados recept alapján száraz alapborral házasítják - 1 gönci hordó (136 liter) borhoz 3-6 puttonnyi aszúszemet (1 puttony kb. 22-25 kg) adnak. Az illat és zamatanyagok kifejlõdéséhez több éves tölgyfahordós érlelés szükséges. 

A tokaji aszú 1703-tól már szinte az egész világon ismert, mivel II. Rákóczi Ferenc fejedelem aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt, aki a következőkkel aposztrofálta azt: 

"VINUM REGUM, REX VINORUM", azaz "A KIRÁLYOK BORA, A BOROK KIRÁLYA" 

Ettől az időponttól vált a királyok, cárok, jeles művészek (Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe és Schubert) kedvelt italává és a diplomácia egyik legsikeresebb eszközévé. Sikerét csak fokozta a XV. századtól kezdődő orvosi körökben elterjedt nézet, miszerint mértékkel való fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így VINUM TOKAJENSE PASSUM néven felkerült a gyógyszertárak polcaira is. Sétánk során szeretném még bemutatni a két ősi mesterség a hordókészítők és a kőfaragók munkáját. A második világháború előtt még 47 család foglalkozott hordókészítéssel. Magyarország különösen gazdag tölgyfafélékben. Ez a fafajta adja meg a hordón keresztül a különleges zamatot, amit a borkóstolók ízlelhetnek. A boros hordó volt valamikor régen az első export terméke hanzánknak. Ez a mesterség apáról fiúra száll a településen. A tállyai borospincék egyik megfigyelhető eleme a kőből faragott szellőző nyílás, mely a pincék levegőzését hivatott ellátni, amely időtálló megoldás és nem utolsó sorban esztétikus látvány is. 

Történelmi sétánkat folytassuk a Római Katolikus Templom megtekintésével! 

Az egykor virágzó hegyaljai mezőváros nagyméretű katolikus temploma (Rákóczi u. 15.) a tájban meghatározó építészeti elemként jelenik meg. A falu felé közeledve, már nagy távolságból is érzékelhető jelentősége. A Szent László tiszteletére épített templom alaprajzát vizsgálva, majd a templomot körüljárva rögtön szembe tűnik az, hogy nem a hagyományos értelembe vett tiszta alaprajzról van szó, hanem egy többszörösen átépített épületéről. Erre vall többek között a gótikus támpillérek eltérő rendje, a látható gótikus ablakkeretek a nyugati oldalfalon, a torony árnytalan volta, mely egykoron része lehetett a város védelmi rendszerének. 

 A XVI. századbeli pápai tizedlajstromok szerint Tállya 1330 – ban rendelkezett iskolával, vagyis a lelkészségnek is állnia kellett ekkorra. 

A templomot 1647 – 1715 között a protestánsok birtokolták. Hajóját 1757 – ben meghosszabbították, a falait megmagasítva kapta barokk boltozatát. A hajó délnyugati oldalán gótikus ablakkeretek találhatók. A templombelsőt egymás fölött két sorban elhelyezett félköríves záródású ablakok világítják meg. Mind a hajót, mint a szentélyt támpillérek erősítették, melyek egy része fennmaradt. A hajó mindhárom boltszakaszát fiókos dongaboltozat fedi. A nyújtott szentély keskenyebb kétbolt szakaszához a nyolcszög három oldalával záruló végződésben, három boltüveg csatlakozik. A gazdagon tagolt korabarokk kőkeretezésű ajtón át léphetünk a hajóba. A kőkeretet Crasznyik Mihály készítette. Szemöldökén vésett felirat található 1712 – es évszámmal. A Trautson hercegi 1757 – ben a templom berendezéseit is megújította. Az enteriőr Északkelet – Magyarország egyik legszebb barokk együttese. 

A templom az 1861. szeptember 7 – én pusztító szélvihar tűzvészben leégett 180 házzal együtt, de Pányt Endre cz. Püspök 1882 – ben kijavíttatta és a tornyot is megújíttatta. Az alája nyúló Rákóczi – pince miatt megroskadt, ezért 1931 – ben átépítették. 

A maradandó értékek létrehozásában elsősorban a hercegi Trautson családot kell megemlítenünk. 1807 – ben Tállya Brenenheim Ferdinánd herceg tulajdonába került, aki a Bajorországban lévő lindaui birtokát kapta cserébe a kincstártól. Részint ő, de főként özvegyének, szül. Schwarzenberg Karolina hercegnőnek hitbuzgósága maradandó eredményeket teremtett. A templomot újfent kidíszítette, tekintélyes alapítványaival pedig a szegények házát is megteremtette. 

A Főtéren elénk táruló műemléki együttes épületeit végigjárva és megcsodálva gondoljunk bele, hogy épp a lábunk alatt futnak végig a falut behálózó hosszú pincék falai. 

A polgármesteri hivatal homlokzatán helyezkedik el a falut bemutató, fából készült dombormű, ami Koncz Vilmos faragása. 

Az épületdíszítő mű a tállyai fafaragó táborban készült, körülbelül két méter hosszú, és 50–60 cm magas. 

 

Szépen, szemléletesen láttatja az érdeklődőkkel a település látnivalóit, sorban. A templomokat, a Rákóczi-házat, a kúriákat. Ha közelebb lépünk a műhöz, akkor látjuk, hogy a dolgos embereket, a falu lakóit is oda komponálta, illetve faragta az alkotó. 

Ezután ejtsük útba a Szirmay-kúriát (ami Oroszlános Borvendéglő és Borhotelként vált ismertté). 

Az Oroszlános-ház négyszáz éve áll Tállya központjában. Oroszlánfejes, szárnyas tölgyfakapuja egy történetekkel és hangulatokkal hívogató, szeretnivaló részletekben gazdag világot rejt. Az épületet az 1600-as években emeltették az egyik legősibb magyar családnak számító Szirmayak, akik közel nyolc évszázadon át formálták, nevelték szűkebb és tágabb környezetüket. Maga a kúria egészen a II. világháborúig polgárias, felvilágosult, pezsgő társadalmi élet helyszíne volt. 

Az Oroszlános ház nevét a masszív, faragott fakapu két kopogtatójáról kapta. A belső térben többek között az intarziás padló és a szőlőmintás mennyezet is az egykori nemesi birtokközpont, a későbbi a polgárias ház életét idézi. 

Az Oroszlánosban zajlik az élet: borvacsorák, összejövetelek, színes programok és rendezvények váltják egymást, saját 400 éves pincéjük bortrezorja borkóstolókhoz őriz különlegességeket. Havonta egyszer koncerttel vagy egyéb művészeti eseménnyel egybekötött borkóstolót is tartanak Tállyai Borbár elnevezéssel, melynek során hegyaljai borászok kapnak bemutatkozási lehetőséget. Az Oroszlános is részt vesz a szüreti időszak eseményeinek szervezésében, az egyedülálló Vencel napi szőlős búcsú és fesztivál az összefogás jelképeként megrendezett Mád-Tállya települések közötti futóversennyel Tállya egyik leglátogatottabb eseménye. 

Az étterem a hegyaljai gasztronómia egyik alapköve. Kiemelt figyelmet fordítanak a helyi alapanyagok használatára és szívügyük, hogy vendégeik finom ízekkel találkozzanak. Érdemes megkóstolni a tokaji Babérost vagy valamely szezonális ajánlatukat a séf repertoárjából. A Babéros egy jellegzetes helyi fogás, amely marhából készül babérlevéllel ízesítve, íze a vadasra hasonlít, az ételt ún. Cinkével tálalják, amely burgonyával és túróval készült köret. 

A helyi lakodalmak kötelező eleme volt a Babéros elkészítése és a desszertként felszolgált Dobos torta, amelynek elkészítését a családban tanulták el egymástól a hölgyek. 

A Fő térről érdemes a Református Templomot úgy megközelíteni, hogy közben megfigyelhessük a Bocskai utca építészetileg igen érdekes, szigetszerű beépítését, mely egyúttal a város egyik legromantikusabb részének is számít. A Református templom (Bocskai u. 15.) a térségben kiemelkedve és kőfallal körülhatároltan, mintegy 0,35 hektár területen fekszik. A templomkertben idős, értékes növényállomány is található. 

 

Hajdanán egy gyönyörű téren épült fel a református egyház temploma, iskolája, és parókiája, azon a telken, melyet II. Rákóczi Ferenc adományozott a református híveknek. A templom építése 1753 – 55 között történt, a jelenlegitől messze egyszerűbb kivitelben. 1826 – ban már a torony is megújult. 1861-ben ismét tűz pusztított a városban, elpusztítva mindent, amit addigra sikerült egybegyűjteni, építeni. 

De már egy évvel később, 1862 – ben majdnem felépült. Ekkor kapta meg a templom a ma is látható formáját. A főhomlokzata előtt álló torony negyedkör alaprajzú lépcsőházakkal közrefogva csatlakozik a hajóhoz, melyet ennek főpárkánya körbefut. A legfelső szintjét ma romantikus gótizáló rácsú, tűzőrségi körüljáró erkély övezi. Valamikor fa haranglábja és hagyma alakú, igen szép faárkádos toronysisakja volt. 

A templom hajója félköríves záródású. Sík mennyezettel fedett. A torony felöli oldalon a főbejárat fölött van a karzat, falazott barokkos mellvéddel. A berendezés, a faragott padok, a szószék copf stílusúak, a XIX. sz. közepéből. 

Barokk – copf stílusú jegyek dominánsak az épületen és a berendezési tárgyain. De megtalálhatók a romantika illetve a gótizáló jegyek is. Sík mennyezete gazdagon díszítve festett szőlőtermesztésre utaló jegyekkel. Az orgona 1868 – ban épült Bakos – Bárány mesterek alkotása. A szószék egy kőből van kifaragva, ugyan ez található az evangélikus templomban is. A kövezet még az 1750 – es évekből maradt. 

 

A Református Templom melletti Vincellér-ház eredetileg Református Általános Iskolának épült. 1945 után államosították. Az épületben könyvtár és az Általános Iskola tornaterme volt évtizedeken keresztül. Állapota erősen leromlott. Az Önkormányzat segítségével újították fel a 2000-es években. Későbbiekben klubhelységként is funkcionált. A Kerekdomb Fesztivál egyik fontos helyszíne. 

A hangulatos utcákon sétálva érdemes útba ejteni a „Bocskait” (csizmadiaház), ugyanis az épület másolatát a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is megépítették 2006-ban a tájegység első portájaként, a tér indításaként.

 A kőfalazatos épület földszintjén a kamra, a borház és a dongaboltozatos pince található, ez utóbbi mellett indul az épület alá kanyarodó, részben boltozott, részben vájt mélypince. A második szintre meredek lépcső vezet fel. A csehsüveg-boltozatos mennyezetű konyha eredetileg szabadkéményes volt. Az emeleti helyiségekben négygyermekes polgárosult iparos család életmódját mutatják be az 1905 és 1910 közötti időszakban. 

A földszint első helyisége az anyag és készáru-raktár, mellette a csizmadiaműhely. 

A múzeum által kiválasztott épület jellege alapján alkalmas a szőlőtermesztő-borkereskedő mezővárosi polgár életmódjának bemutatására. Az épület nagysága és tagolása lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak egy iparos család 20. századi viszonyait mutassák be, hanem a jellemző mezővárosi polgárosult kézművességet képviselő csizmadiaműhelyt is. 

A szőlőfeldolgozás egyes mozzanatait megörökítő faszobrok mentén tovább sétálgatva eljutunk az Európa földrajzi középpontját szimbolizáló Főnix madárhoz. A Főnixmadár-szobor jelöli Európa mértani közepét, amely egy 1991-es számítás szerint Tállyán található. A négy méter magas, fából készült szobor alkotója Volodimir Scsur ukrán festő- és szobrászművész, aki a tállyai művésztelep vendége volt. 

 

Encsy György Tokaj-Hegyalja földtani gyűjteménye a Rákóczi út 70. szám alatt, az Encsy család 1749-ben épült barokk stílusú, boltíves kapubejáratú családi házában tekinthető meg. Különleges értéke a gyűjteménynek regionális jellege, mivel a Tokaj - Hegyalja és a Zempléni – hegység ásványait, kövületeit, illetve földtani ritkaságait szinte teljes egészében bemutatja. 

A Hegyalja híres obszidjából készült pattintott eszközök, szakócák, valamint a későbbi kultúrák agyagedényeinek maradványai, továbbá őrlőkövek és még számos tárgy, mind-mind a vidék egykori népcsoportjának emlékanyaga. 

Sétánkat folytatva tekintsük meg a Balogh – kúriát is. Az épület terveztetője 1761-ben Grassalkovich Antal volt. A Hivatalos Műemlékvédelmi Jegyzék szerint copf stílusban épült 1780 körül. 

Az épület északkeleti bejárata fölött lévő copf díszítésekkel keretezett címer alsó részében, a szalagdíszben az 1787-es évszám található. Feltehető, hogy a kialakult szokások szerint az építés idejét jelölték itt meg. A kúria tállyai körútrendszer szélén, a központtól nyugatra fekszik. A főbejárat felett a timpanonban kettős címerpajzs, ez alatt az 1787-es évszámmal ellátott feliratos szalag látható. A gazdag fűzér díszítésű, faragott kőablakkeretek fölött ívelt szemöldökpárkány található. Ettől eltérő a középrizalitok ablak fölötti kiképzése. Az északkeleti bejáratú kapu valamennyi architektorikus elem között a legdíszesebb. Az ablakok vasrácsai szép copf díszítést kaptak. A helyiségek a középen húzódó folyosóról nyílnak, innen történik a fűtésük is. A szobák hevederes donga - és cseh süvegboltozatúak. 

Az 1950-es években még lakott kúria pár év alatt teljesen tönkrement. 1963-ban átalakították. A református templomot elhagyva, a templomkertet megkerülve jutunk a Kossuth utcába. Balra kanyarodva kis távolság után már látható a késő barokk stílusban épült Evangélikus Templom a Kossuth Lajos u. 16. szám alatt. Építésének ideje 1790, de a mai alakját csak az 1892 – es felújítást követően nyerte el.

A templomban látható márványtábla szövege alapján bizonyítható, hogy 1802-ben itt keresztelték meg Kossuth Lajost. A neves eseményre mindmáig emlékezteti a helyieket az eredeti állapotában megtekinthető keresztelőkút. Az épületet Kossuth halálának századik évfordulóján felújították.